i can't stop, I CAN'T STOP!

Remélem még néha rápillantotok a blogomra, kedves rendszeres és rendszertelen olvasóim.

Végetért az "Easter-holiday", így több mint 2 hét elteltével, ma újra Klagenfurtban hajtom nyugovóra fejem. Örülök-e vagy sem, ezt senki nem tudja, legfőbbképp én nem. Mikor már végre belerázódtam az otthonlétbe, most újra meg kell mindent szoknom. Könnyekre azért ne fakadjatok e miatt, - én úgyis sírok az egész világ helyett - de nem könnyű. Főleg ha az ember ennyi feladatot kap induláskor (csók helyett :D).

Nincs mese, az elkövetkezendő időszakban kénytelen leszek belesűríteni a mindennapjaimban a tanulást, most is inkább a "summary notes" felett kellene görnyednem...bár ne lennék ilyen beteg! :S

Egy kis kiegészítő történet azoknak, akiknek nem tudtam személyesen elmesélni:

Március 26-án, hajnali 3 óra tájban indultam a klagenfurti vasútállomásra, hogy az első vonattal indulhassak haza. Táskámat hátamra véve konstatáltam, hogy ezzel a súllyal - 26 kg: egy tálca sör, laptop, üveges italok lapultak benne - nem tudok egy órát gyalogolni a vasútállomásra. Lévén, hogy ekkor még a busz sem jár, úgy döntöttem biciklire pattanok. Egész ügyesen vettem be a kanyarokat, az allattam roskadozó Zsomborral, gondot csupán a leszállás jelentett (fene vigye el azt a férfivázat). Körülbelül 3:30 perckor az állomáson fetrengtem, alattam a bicikli, hátamon a táska (ami alól alig bírtam kikászálódni...) :) Senkinek nem lett baja, jót kacagtam, csupán attól féltem, hogy valaki esetleg látta az esetet és részegnek hisz.

Ma csupán az út felét tettem meg biciklivel, szerencsére gond nélkül, a leszállás is sikeres volt. Nagyon izgultam, hogy valaki miattam meg kell állnom, akkor biztosan újra eldőltem volna, ezért jól begyakoroltam az: "i can't stop" mondatot... :D