Meine LVs (Lehrveranstaltungen), avagy 20 ECTS

Szinte biztos voltam abban, hogy a tantárgyaimat nem kell majd semmilyen - Neptunhoz hasonlatos - rendszerben felvennem, ezért a második héten igen sokkolóan ért a hír, hogy mégis. A legfőbb gondot azonban ismét a német tudás hiánya okozta... Nem sok esélyt hagynak az embernek, természetesen az egész "ZEUS" ezen a remek nyelven íródott. Tanulmányi koordinátoromnak és Nikinek (egy másik magyar lány) köszönhetően ez a probléma is megoldódott.

Szerződésem szerint, 20 ECTS-t - póriasabb nevén kreditet - kell teljesítenem a félévben, ha ennél kevesebbet sikerül, az iskola kötelezhet az ösztöndíj visszafizetésére. Jelenleg 33 ECTS-nek megfelelő órára járok (darabszámra: 7), nem bízok semmit a véletlenre...:) Természetesen nem fogom az összeset teljesíteni (nehogy má' stréber legyek), bár nem is gondolom, hogy sikerülne. (Nem a kishitűség beszél belőlem, de egyelőre csak sejtéseim vannak, miről is szólnak az órák.:D)

Tanóráim:

- "Women's Experience of Migration" - 4 ECTS - előadás szerű szeminárium névsorral, rettentő unalmas, valószínűleg az egyike lesz, amelyet nem teljesítek

- "Privilege and Oppression in Gender Studies" - 4 ECTS - szeminárium, időnként hozzá kell szólni a témához...pulzus 200

- "Psychologi of Woman" - 4 ECTS - szeminárium, szintén illik a témához hozzászólni...le szoktam izzadni :D

- "Introduction to English Studies" - 4 ECTS - előadás, egy mukkot sem értettem eddig belőle

- "Training and Development" - 3 ECTS - tömbösítve lesz, májusban 3 nap

- "A Survey of Austrian Culture/Österreichische Kultur und Geschichte" - 5 ECTS - előadás, kifejezetten "exchange student"-ek számára, a múlt héten az egész órát németül tartották. Igaz az óra elején elhangzott a kérdés, hogy ki nem beszél németül, de lévén, hogy ez is németül hangzott el, nem jeleztem hiányosságom...

- "Sprachkurs 1" - 9 ECTS- a már emlegetett német órám, amit heti 2x3 (azaz 6) órában hallgatok

Az első három órámat ugyanaz a tanárnő oktatja: dr. Oliva Espín, akiről egy képet is beszúrtam. Nagyon jól néz ki a néni - Márk és Árpi, iszonyú hamar felspékelné magát rajta :D - az ő óráit értem a legjobban. A történethez tartozik, hogy mikor Márkóval az óráimat válogattuk, nagyon bíztunk abban, hogy egy fiatal, kedves hölgyet rejt a név, hiszen "akit Olivának hívnak, csak fiatal lehet" és "ha csak PhD-je van biztos fiatal". Tehát mikor rákerestünk és megláttuk a képét, iszonyú nevetésben törtünk ki. :)

Március 15.- köszönöm a kokárdát Márkó!

Megszakad a szívem a honvágytól. Könnyes szemekkel néztem a március 15-ei megemlékezéseket (ez nem nagy dolog, aki ismer tudja, hogy sokat sírok :)). Soha nem vágytam még ennyire egy "unalmas" megemlékezésre. Otthon nem is tudja igazán értékelni az ember, milyen fontos is ez. Menjetek el helyettem is!

Reggel, a mindennapi betevő levelem elolvasása után - hála Márkónak - kokárdámat büszkén tűztem ki, majd sokáig keresgéltem a szótárban az olyan szavakat, mint "forradalom" vagy "elnyomás". Aztán az is eszembe jutott, elég vicces helyzet lenne, ha rákérdeznének, milyen elnyomás ellen lázadtak fel a magyarok 162 évvel ezelőtt... :)

Otthon is megemlékeznek, nagy családi összejövetel, igaz az ok nem ugyanaz. Isten éltesse Édesanyámat és Édesapámat! Hiányoztok!

3rd floor

Március 9-én, Marcin (lengyel fiú) meghívott egy buliba, melynek helyszíne igen közel esik lakhelyemhez, konkrétabban a Mozartheim kollégium 3. emelete. Jól sikerült este volt, (a kép csal, jóval többen voltunk) következzen néhány vicces mozzanat ismertetése. Mikor Nataliaval (szobatársam, fehér pólóban guggol) megérkeztünk, egy kedves fiú fogadott, kezében mixerkancsó, abból kínálgatta a vodka narancsot. Már egy pár perce cseverésztünk angolul, mikor egyszercsak a pólóján lévő feliratra tévedt a szemem. ("Újra szól a hatlövetű") Én: Are you Hungarian? Árpi: Yes. Én: Me too. :) Ott azért viccesebb volt a szituáció, mint ahogy elképzeltiek. :)

Találkoztam két indiai fiúval is, egész este küszködtem a nevük megtanulásával. Csupán az egyik sikerült: Avinash (ez már fél siker :)). Szegények leírták nekem, körülbelül kétszázszor elismételték és a diákigazolványukat is többször elővették. Mentségemre váljék, hogy nem én voltam az egyetlen akinek ez problémát okozott.

Körülbelül hajnali 1 óra tájban a rendőrség is tiszteletét tette, ami egyébként csupán nekem volt meglepő. 10 óra után, mindenféle zajongás csendháborításnak számít, ettől függetlenül azonban mindenki bulit rendez a szobájában, nem zavartatják magukat. A harmadik emelet különösen híres a bulikról, a pech csak az, hogy ugyanezen a folyosón lakik az a lány, aki minden alkalommal kihívja a polizeit. :) Tehát a buli elkezdődik, a lány telefonál, a rendőrség megjelenik, majd a buli folytatódik. :D Csupán azt a fiút (Silvanot) vonták felelősségre, akinek a szobájában összegyűltünk (hozzáteszem nem ott kezdődött a buli, csupán átmentünk mert "gyertek itt jobb a zene"). Kapott egy újabb figyelmeztetést, ez már a második neki, harmadik alkalommal repül a kollégiumból.

Szuperül éreztem magam, csupán a reggel kicsit nehézkesen indult. :)

Végére egy közérdekű közlemény: ma sikeresen kimostam a gúnyáimat. :)

Dienstag/Donnerstag

Tudtam én, hogy lesz még valami. Ismét egy nagy adag önbizalommal keltem útra, hogy részt vegyek a mai edzésen. Félúton jutott eszembe, hogy Donnerstag nem egyenlő keddel. Dienstag = kedd, Donnerstag = csütörtök. So, most leülök és megtanulom a napokat németül. :) Azért jót nevetek magamon, nincs baj! :)

Sprachkurs

Azt hiszem a szerencse mostanában másnak kedvez. Tegnap, 20 perccel az "Introduction to English Studies" nevezetű órám előtt, sehol nem találtam a termet, hiába írtam ki reggel a héten esedékes tanórák helyszínét. (Sajnos az egyetem hatalmas, a tantermek jelölése pedig igen bonyolult.) Ígyhát - miután a portásnak sem sikerült segítenie rajtam - hazatekertem a kollégiumba, megnéztem az interneten, majd vissza az egyetemre. Eközben kétszer kellett a láncot visszaeszkábálni. Remek volt.

Balszerencsém sorozata azonban csak ekkor kezdődött. Izgatottan vártam (szintén tegnap) a németkurzus első óráját, ezért már 10 perccel előbb megérkeztem az általam jónak hitt helyszínre (és ezzel már szinte el is árultam mi volt a bibi). Nyugodtan ücsörögtem a teremben, mikor egyre gyanúsabb lett, hogy körülöttem mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli, köztük a tanár is. Kezdő német csoportban ilyen folyékonyan beszélnek németül? Körülbelül 17:59-kor (óra kezdete: 18:00) fejvesztve loholtam át az egyetem másik épületébe, ugyanis sikerült a szerdai órám helyszínét összekeverni a hétfőivel. Természetesen körülbelül 7 perc késéssel estem be az órára, ahol a hölgy németül és angolul felváltva beszélt hozzám. Ha jól emlékszem sikerült három "no"-t kinyögni, amin az újdonsült tanárnőm és csoporttársaim igen jót hahotáztak. Hát így indult az első németórám.

Egyébként a német tetszik, bár még csak az ilyenkor szokás rettentően egyszerű dolgokat vettük át: betűk, köszönések, bemutatkozás, stb. Elég nagy a csoport és igen vegyes nemzetiségűek vagyunk: török, etiópiai, indiai, amerikai, equadori, angol, koreai, afrikai... VAN! MINDEN! :)

És még egy kis bénaság a végére: Natalia segítségével végre szereztem egy szárítót, ígyhát pár órája lementem mosni. Szépen beállítottam mindent, majd bedobtam a bilétát (mely 1 Euróba került). Az eredmény pedig: a száraz ruháimat 10 perc alatt, 1 Euróért sikerült "vasaló szárazra" szárítanom. (Víz nem érte a ruhákat...:D) Igaza volt tegnap Márkónak, mikor felröhögött: "a csajom nem tud mosni". Azt hiszem a gép amibe betettem a ruháimat, csak szárít. Pech!

Mostpedig elmegyek a "Move&Tone" nevezetű sport foglalkozásra. Nem lepődnék meg, ha edzés közben leszakadna rólam a ruha vagy valami hasonló. Sok sikert magamnak, Nektek pedig puszi! :)

Zsombor

Mivel meguntam a gyaloglást, és Ausztriában minden emberre legalább 3 bicikli jut (mindenki biciklizik és joggingol :D), úgy döntöttem én is beruházok egyre. Engedjétek meg, hogy bemutassam Zsombort, aki sokat segít nekem a távolságok leküzdésében. Zsombor szerintem idősebb nálam, de tudjátok, hogy van ez...a kor nem számít. Leszámítva az apró hibáit remek vétel volt, mindössze 20 Euró. Az áraknak egy későbbi bejegyzést szentelek, de viszonyítási alapul, Klagenfurtban egy cappucino, 2.4 Euró. A csengőt nem kell gyakran használnom, mert minden bukkanónál megzörren az alumínium sárhányó és a dinamónak (ami a lámpáimat kelti életre) is van egy jellegzetes zúgása. :) A 6. emeleten lakó magyarok segítettek az üzlet lebonyolításában, egy-két telefon és már mehettem is érte az Annabichler Strasse 28-ba. Az úr akitől megvásároltam nem nagyon tudott angolul, de ez már nem nagyon okoz problémát. :) Tehát boldogan szeljük a kilométereket Zsomborral, amíg szét nem esik. :) (Reméljük ez nem 4 hónapon belül fog bekövetkezni.)

Molly Malone (beer)

A Molly Malone-ban kapható sörök listája (csakhogy ne kapjak ki a vesszőkért :)):

• Guiness
• Kilkenny
• Marzen
• Zwickl
• Hirter

Molly Malone

Az "Erasmus Welcome Party" (03. 05.) , egy igen hangulatos kis helyen volt a belvárosban, a Molly Malone-ban. (Márk ne csóváld a fejed, sajnos a vesszőket még mindig csak érzésre helyezem el a mondatokban :)) Tehát, ha valaki Klagenfurtban jár és egy jó kis beülős helyet keres, jusson eszébe: Molly Malone (a színházzal szemben).

Az első buli nagyon jól sikerült, remekül éreztem magam. Sok új excange studenttel megismerkedtem, az este nagy részét azonban Iréna (Cseh), Klára (Cseh), Ana (Montenegró), Valentina (Olasz) és Stefano (Olasz) társaságában töltöttem. Két igazán vicces pontja volt az estémnek, az egyik mikor Mika (Japán) és Yunhee (Korea), az asztalukhoz invitált, illetve mikor egy nigériai fiú (sajnos az ő nevét elfelejtettem, nem cserediák) teljesen szerelembe esett Valentinába, mikor meghallotta a nevét. Még táncoltak is, az egyébként sem tágas, ellenben igen zsúfolt teremben.

Meglepő módon sokat nevettem...nem gondoltam, hogy bármilyen viccet fogok érteni. :)

Entrée

Hát akkor most következzen néhány félreértés (csak Neked Celsus :)) és az "Entrée" rövid bemutatása.

Minden "exchange student" (itt így hívnak minket, hiszen nem csak Erasmusosok vannak) kap egy patrónust, aki mindenben segít amiben csak tud, (beilleszkedni, körbevezet a városban és az egyetemen, elmondja a hasznos tudnivalókat, stb.) illetve az Entrée csapata szervezi a bulikat és kirándulásokat. (nálunk a HÖK-ösök csinálják ugyanezt) Az én patrónusom Christopher lett, akinek érkezésemkor a kollégiumban lett volna a helye, de csupán jó néhány óra elteltével kopogtatott az ajtómon. Mikor pedig megkérdezte, milyen nyelven beszélgessünk, inkább angolul vagy németül, valami olyasmit sikerült eldadognom, hogy "egy másik cserediák segített beköltözni". :D Szerencsére Chris nagyon kedves, így nem röhögött a képembe.

Egy hasonló kis kalandom volt másnap, mikor Agnes, (aki Audival jött értem...mi mással?!) Chris és Májki (egy német lány, szintén cserediák, sajnos még mindig nem tudom rendesen a nevét) társaságában sétáltunk a városban majd az egyetemen. Mikor véget ért az idegenvezetés Chris és Agnes beültek egy kávéra egy másik fiúval, mi pedig lesétáltunk Májkival a tóhoz majd vissza az egyetemhez. Mikor ennek a kis sétának is a végére értünk, Májki megkérdezte, mit csináljunk. Én elnézést kértem tőle és közöltem, hogy hazamegyek, mert már nagyon éhes vagyok. Mint utóbb rájöttem, Agnes és Chris csak ideiglenesen búcsúzott el tőlünk, Májki csak arra gondolt mit csináljunk addig amíg ők kávéznak...én pedig hazamentem. Szerintem azóta az egész Entrée a "Hungary-hungry"-val mókázik (ahogy azt minap a Raiffeisen bankban meg is tette egy úr).

Mozartheim

A képen látható (kissé szocialista vonásokat hordozó) épület lett az új otthonom. Mikor először próbáltunk meg bejutni az épületbe, nagyon ideges voltam, de szerencsére az ajtón kilépő első lány, maga az angyal volt. Mellesleg remekül beszélt angolul és németül is, ami szintén áldás volt, hiszen az irodában ülő hölgy csak németül kommunikált a külvilággal. Egy kétszemélyes szobát kaptam a földszinten, (ezúton is szeretném megköszönni Mr. Adageye-nak a segítséget) "konyhával" és fürdőszobával megspékelve. Az asztalon az új szobatársam (Natalia) üdvözlő levele várt (angolul és németül :)). A szoba tágas és világos (bár ezt, nem a legalább 30 éves csillárnak köszönhetem). A "konyhának" nevezett helységben csupán egy rezsó, egy mosogató, egy hűtő és egy szekrény található. Elég kevés a hely, ezt a mai tésztafőzés közben megtapasztaltam. Hűtőszekrény. :) Hát igen, Márknak egyből "felkavarodott a gyomra", mikor beleszagolt. Egy sajt rothadozott benne, hát azt nem volt kellemes kitakarítani. Egy kis kutatómunka után a radiátort is sikerült megtalálni, de mostanra szinte feleslegesnek bizonyult, itt nagyon jó idő van. A kollégium pincéjében nem csupán a mosógépekre leltem, hanem a "Mozart club"-ra is, ahol minden kedden van egy kis mulatság (a mai első alkalomra biztosan ellátogatok). A mosogépeket magyar nyelvűre is lehet állítani, legalább ezzel nem kell kísérleteznem, viszont műkédesbe csak az erre alkalmas bilétával hozható (ára 1 Euró...egy halk kössz). Egyébként még semmilyen papírt nem sikerült kitöltenem a szálláson, bár többször is próbálkoztam. Első nap volt szerencsénk megismerni Mariót, aki csupán az ágyneműhuzatot válogatta ki nekem (ezt igen vicces mozdulatokkal tette), ma pedig csupán a "komme gleich (mi haus unterwegs)" tábla fogadott. Az internetet viszonylag hamar sikerült beüzemeltetnem (köszönöm Johannes, bár a "MAC address"-re csak igen nehézkesen sikerült rájönnöm, nagy szerencse, hogy Markus ajtajára angolul is ki volt téve minden instrukció). Tehát még vanna kételyeim, mikor és mennyit kell fizetnem, de rajta vagyok. :)

Címem (ha küldenétek egy kis pénzt :D): 9020, Klagenfurt Mozartstr. 61. (szobaszám: 2)