Where is my voice?

A nap kérdése. (Zárójelben pedig érdeklődnék az index.hu weblap eltűnése felől is?!)

Egész nap döntöttem magamba a teát - naná mézzel! - eredménytelenül, mikor pedig egy narancsot hívtam segítségül, a C-vitamin túladagolás reményében, a hangom végleg elpártolt tőlem. Egyébként sem mondanám, hogy könnyen megértetem magam, így azonban felére redukálódtak az esélyeim. Igazából Nataliat sajnálom a legjobban, nem lehetek szép látvány. :) Sebaj! Holnapra egészen biztos, hogy jobban leszek, nem hagytam sok esélyt a nyavalyámnak. Mindig is ki akartam próbálni azt a bizonyos, Misi által oly sokat emlegetett praktikát, tehát az előbb daraboltam fel egy fokhagymát - fülemben visszhangzottak Márkó szavai: "fokhagyma a lelke mindennek" - majd mézbe keverve fogyasztottam el. (Őszintén szólva, rosszabra számítottam... :)) Most pedig neocitránt kortyolgatok.

Ezen kívül nem sok minden történt. Az eső egész nap szemerkélt, kimostam az ágyneműmet, az öltönyös gondnoknak hála, neonfény áradat önti el a konyhát, a víz pedig végre lefolyik.

Próbálom felvenni a ritmust, de érzem még otthon vagyok. Legtöbbször még "tessék?"-el kérdezek vissza, ami azért is vicces, mert otthon inkább csak a "mi?" jön mostanában a számra. :)

Várom a további jól bevált házi praktikákat megfázásra!

i can't stop, I CAN'T STOP!

Remélem még néha rápillantotok a blogomra, kedves rendszeres és rendszertelen olvasóim.

Végetért az "Easter-holiday", így több mint 2 hét elteltével, ma újra Klagenfurtban hajtom nyugovóra fejem. Örülök-e vagy sem, ezt senki nem tudja, legfőbbképp én nem. Mikor már végre belerázódtam az otthonlétbe, most újra meg kell mindent szoknom. Könnyekre azért ne fakadjatok e miatt, - én úgyis sírok az egész világ helyett - de nem könnyű. Főleg ha az ember ennyi feladatot kap induláskor (csók helyett :D).

Nincs mese, az elkövetkezendő időszakban kénytelen leszek belesűríteni a mindennapjaimban a tanulást, most is inkább a "summary notes" felett kellene görnyednem...bár ne lennék ilyen beteg! :S

Egy kis kiegészítő történet azoknak, akiknek nem tudtam személyesen elmesélni:

Március 26-án, hajnali 3 óra tájban indultam a klagenfurti vasútállomásra, hogy az első vonattal indulhassak haza. Táskámat hátamra véve konstatáltam, hogy ezzel a súllyal - 26 kg: egy tálca sör, laptop, üveges italok lapultak benne - nem tudok egy órát gyalogolni a vasútállomásra. Lévén, hogy ekkor még a busz sem jár, úgy döntöttem biciklire pattanok. Egész ügyesen vettem be a kanyarokat, az allattam roskadozó Zsomborral, gondot csupán a leszállás jelentett (fene vigye el azt a férfivázat). Körülbelül 3:30 perckor az állomáson fetrengtem, alattam a bicikli, hátamon a táska (ami alól alig bírtam kikászálódni...) :) Senkinek nem lett baja, jót kacagtam, csupán attól féltem, hogy valaki esetleg látta az esetet és részegnek hisz.

Ma csupán az út felét tettem meg biciklivel, szerencsére gond nélkül, a leszállás is sikeres volt. Nagyon izgultam, hogy valaki miattam meg kell állnom, akkor biztosan újra eldőltem volna, ezért jól begyakoroltam az: "i can't stop" mondatot... :D

Meine LVs (Lehrveranstaltungen), avagy 20 ECTS

Szinte biztos voltam abban, hogy a tantárgyaimat nem kell majd semmilyen - Neptunhoz hasonlatos - rendszerben felvennem, ezért a második héten igen sokkolóan ért a hír, hogy mégis. A legfőbb gondot azonban ismét a német tudás hiánya okozta... Nem sok esélyt hagynak az embernek, természetesen az egész "ZEUS" ezen a remek nyelven íródott. Tanulmányi koordinátoromnak és Nikinek (egy másik magyar lány) köszönhetően ez a probléma is megoldódott.

Szerződésem szerint, 20 ECTS-t - póriasabb nevén kreditet - kell teljesítenem a félévben, ha ennél kevesebbet sikerül, az iskola kötelezhet az ösztöndíj visszafizetésére. Jelenleg 33 ECTS-nek megfelelő órára járok (darabszámra: 7), nem bízok semmit a véletlenre...:) Természetesen nem fogom az összeset teljesíteni (nehogy má' stréber legyek), bár nem is gondolom, hogy sikerülne. (Nem a kishitűség beszél belőlem, de egyelőre csak sejtéseim vannak, miről is szólnak az órák.:D)

Tanóráim:

- "Women's Experience of Migration" - 4 ECTS - előadás szerű szeminárium névsorral, rettentő unalmas, valószínűleg az egyike lesz, amelyet nem teljesítek

- "Privilege and Oppression in Gender Studies" - 4 ECTS - szeminárium, időnként hozzá kell szólni a témához...pulzus 200

- "Psychologi of Woman" - 4 ECTS - szeminárium, szintén illik a témához hozzászólni...le szoktam izzadni :D

- "Introduction to English Studies" - 4 ECTS - előadás, egy mukkot sem értettem eddig belőle

- "Training and Development" - 3 ECTS - tömbösítve lesz, májusban 3 nap

- "A Survey of Austrian Culture/Österreichische Kultur und Geschichte" - 5 ECTS - előadás, kifejezetten "exchange student"-ek számára, a múlt héten az egész órát németül tartották. Igaz az óra elején elhangzott a kérdés, hogy ki nem beszél németül, de lévén, hogy ez is németül hangzott el, nem jeleztem hiányosságom...

- "Sprachkurs 1" - 9 ECTS- a már emlegetett német órám, amit heti 2x3 (azaz 6) órában hallgatok

Az első három órámat ugyanaz a tanárnő oktatja: dr. Oliva Espín, akiről egy képet is beszúrtam. Nagyon jól néz ki a néni - Márk és Árpi, iszonyú hamar felspékelné magát rajta :D - az ő óráit értem a legjobban. A történethez tartozik, hogy mikor Márkóval az óráimat válogattuk, nagyon bíztunk abban, hogy egy fiatal, kedves hölgyet rejt a név, hiszen "akit Olivának hívnak, csak fiatal lehet" és "ha csak PhD-je van biztos fiatal". Tehát mikor rákerestünk és megláttuk a képét, iszonyú nevetésben törtünk ki. :)

Március 15.- köszönöm a kokárdát Márkó!

Megszakad a szívem a honvágytól. Könnyes szemekkel néztem a március 15-ei megemlékezéseket (ez nem nagy dolog, aki ismer tudja, hogy sokat sírok :)). Soha nem vágytam még ennyire egy "unalmas" megemlékezésre. Otthon nem is tudja igazán értékelni az ember, milyen fontos is ez. Menjetek el helyettem is!

Reggel, a mindennapi betevő levelem elolvasása után - hála Márkónak - kokárdámat büszkén tűztem ki, majd sokáig keresgéltem a szótárban az olyan szavakat, mint "forradalom" vagy "elnyomás". Aztán az is eszembe jutott, elég vicces helyzet lenne, ha rákérdeznének, milyen elnyomás ellen lázadtak fel a magyarok 162 évvel ezelőtt... :)

Otthon is megemlékeznek, nagy családi összejövetel, igaz az ok nem ugyanaz. Isten éltesse Édesanyámat és Édesapámat! Hiányoztok!

3rd floor

Március 9-én, Marcin (lengyel fiú) meghívott egy buliba, melynek helyszíne igen közel esik lakhelyemhez, konkrétabban a Mozartheim kollégium 3. emelete. Jól sikerült este volt, (a kép csal, jóval többen voltunk) következzen néhány vicces mozzanat ismertetése. Mikor Nataliaval (szobatársam, fehér pólóban guggol) megérkeztünk, egy kedves fiú fogadott, kezében mixerkancsó, abból kínálgatta a vodka narancsot. Már egy pár perce cseverésztünk angolul, mikor egyszercsak a pólóján lévő feliratra tévedt a szemem. ("Újra szól a hatlövetű") Én: Are you Hungarian? Árpi: Yes. Én: Me too. :) Ott azért viccesebb volt a szituáció, mint ahogy elképzeltiek. :)

Találkoztam két indiai fiúval is, egész este küszködtem a nevük megtanulásával. Csupán az egyik sikerült: Avinash (ez már fél siker :)). Szegények leírták nekem, körülbelül kétszázszor elismételték és a diákigazolványukat is többször elővették. Mentségemre váljék, hogy nem én voltam az egyetlen akinek ez problémát okozott.

Körülbelül hajnali 1 óra tájban a rendőrség is tiszteletét tette, ami egyébként csupán nekem volt meglepő. 10 óra után, mindenféle zajongás csendháborításnak számít, ettől függetlenül azonban mindenki bulit rendez a szobájában, nem zavartatják magukat. A harmadik emelet különösen híres a bulikról, a pech csak az, hogy ugyanezen a folyosón lakik az a lány, aki minden alkalommal kihívja a polizeit. :) Tehát a buli elkezdődik, a lány telefonál, a rendőrség megjelenik, majd a buli folytatódik. :D Csupán azt a fiút (Silvanot) vonták felelősségre, akinek a szobájában összegyűltünk (hozzáteszem nem ott kezdődött a buli, csupán átmentünk mert "gyertek itt jobb a zene"). Kapott egy újabb figyelmeztetést, ez már a második neki, harmadik alkalommal repül a kollégiumból.

Szuperül éreztem magam, csupán a reggel kicsit nehézkesen indult. :)

Végére egy közérdekű közlemény: ma sikeresen kimostam a gúnyáimat. :)

Dienstag/Donnerstag

Tudtam én, hogy lesz még valami. Ismét egy nagy adag önbizalommal keltem útra, hogy részt vegyek a mai edzésen. Félúton jutott eszembe, hogy Donnerstag nem egyenlő keddel. Dienstag = kedd, Donnerstag = csütörtök. So, most leülök és megtanulom a napokat németül. :) Azért jót nevetek magamon, nincs baj! :)

Sprachkurs

Azt hiszem a szerencse mostanában másnak kedvez. Tegnap, 20 perccel az "Introduction to English Studies" nevezetű órám előtt, sehol nem találtam a termet, hiába írtam ki reggel a héten esedékes tanórák helyszínét. (Sajnos az egyetem hatalmas, a tantermek jelölése pedig igen bonyolult.) Ígyhát - miután a portásnak sem sikerült segítenie rajtam - hazatekertem a kollégiumba, megnéztem az interneten, majd vissza az egyetemre. Eközben kétszer kellett a láncot visszaeszkábálni. Remek volt.

Balszerencsém sorozata azonban csak ekkor kezdődött. Izgatottan vártam (szintén tegnap) a németkurzus első óráját, ezért már 10 perccel előbb megérkeztem az általam jónak hitt helyszínre (és ezzel már szinte el is árultam mi volt a bibi). Nyugodtan ücsörögtem a teremben, mikor egyre gyanúsabb lett, hogy körülöttem mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli, köztük a tanár is. Kezdő német csoportban ilyen folyékonyan beszélnek németül? Körülbelül 17:59-kor (óra kezdete: 18:00) fejvesztve loholtam át az egyetem másik épületébe, ugyanis sikerült a szerdai órám helyszínét összekeverni a hétfőivel. Természetesen körülbelül 7 perc késéssel estem be az órára, ahol a hölgy németül és angolul felváltva beszélt hozzám. Ha jól emlékszem sikerült három "no"-t kinyögni, amin az újdonsült tanárnőm és csoporttársaim igen jót hahotáztak. Hát így indult az első németórám.

Egyébként a német tetszik, bár még csak az ilyenkor szokás rettentően egyszerű dolgokat vettük át: betűk, köszönések, bemutatkozás, stb. Elég nagy a csoport és igen vegyes nemzetiségűek vagyunk: török, etiópiai, indiai, amerikai, equadori, angol, koreai, afrikai... VAN! MINDEN! :)

És még egy kis bénaság a végére: Natalia segítségével végre szereztem egy szárítót, ígyhát pár órája lementem mosni. Szépen beállítottam mindent, majd bedobtam a bilétát (mely 1 Euróba került). Az eredmény pedig: a száraz ruháimat 10 perc alatt, 1 Euróért sikerült "vasaló szárazra" szárítanom. (Víz nem érte a ruhákat...:D) Igaza volt tegnap Márkónak, mikor felröhögött: "a csajom nem tud mosni". Azt hiszem a gép amibe betettem a ruháimat, csak szárít. Pech!

Mostpedig elmegyek a "Move&Tone" nevezetű sport foglalkozásra. Nem lepődnék meg, ha edzés közben leszakadna rólam a ruha vagy valami hasonló. Sok sikert magamnak, Nektek pedig puszi! :)