Egész nap döntöttem magamba a teát - naná mézzel! - eredménytelenül, mikor pedig egy narancsot hívtam segítségül, a C-vitamin túladagolás reményében, a hangom végleg elpártolt tőlem. Egyébként sem mondanám, hogy könnyen megértetem magam, így azonban felére redukálódtak az esélyeim. Igazából Nataliat sajnálom a legjobban, nem lehetek szép látvány. :) Sebaj! Holnapra egészen biztos, hogy jobban leszek, nem hagytam sok esélyt a nyavalyámnak. Mindig is ki akartam próbálni azt a bizonyos, Misi által oly sokat emlegetett praktikát, tehát az előbb daraboltam fel egy fokhagymát - fülemben visszhangzottak Márkó szavai: "fokhagyma a lelke mindennek" - majd mézbe keverve fogyasztottam el. (Őszintén szólva, rosszabra számítottam... :)) Most pedig neocitránt kortyolgatok.
Ezen kívül nem sok minden történt. Az eső egész nap szemerkélt, kimostam az ágyneműmet, az öltönyös gondnoknak hála, neonfény áradat önti el a konyhát, a víz pedig végre lefolyik.
Próbálom felvenni a ritmust, de érzem még otthon vagyok. Legtöbbször még "tessék?"-el kérdezek vissza, ami azért is vicces, mert otthon inkább csak a "mi?" jön mostanában a számra. :)
Várom a további jól bevált házi praktikákat megfázásra!
